Szamárköhögés (Pertussis)

Magyarországon 1954 óta kötelező a szamárköhögés elleni védőoltás, ennek következtében a betegség szinte teljesen eltűnt. Az oltás vagy a betegség átvészelése nem biztosít életre szóló védettséget, gyorsan terjedhet.

A szamárköhögés erősen fertőző bakteriális fertőzés, amely kezdetben hasonló tüneteket mutat, mint más, orrfolyással, lázzal és enyhe köhögéssel járó betegségek. Később hetekig tartó súlyos köhögési rohamok következnek, melyek után belégzéskor jellegzetes, szamárbőgésre emlékeztető hang vagy zihálás hallható.

Járványtan

A szamárköhögést a Bordetella pertussis baktérium okozza, amely cseppfertőzéssel terjed és nagyon fertőző. A baktérium kizárólag embereket fertőz. A lappangási idő körülbelül 1 hét, és a betegek a tünetek megjelenésétől számított 3 hétig fertőzőképesek. A pertussis minden korcsoportot érinthet. Serdülők és felnőttek általában enyhe tünetekkel rendelkeznek, de tünetmentesen is terjeszthetik a fertőzést. A legtöbb enyhe lefolyású megbetegedés azoknál fordul elő, akik korábban oltva voltak, de már nem rendelkeznek megfelelő védettséggel. A szamárköhögésre jellemző, hetekig tartó, intenzív köhögés gyakran további vizsgálatokat igényel.

A legsúlyosabb megbetegedések egyéves kor, különösen 6 hónapos kor alatt, a még oltatlan vagy részlegesen oltott csecsemőknél fordulnak elő. Kezelés nélkül a betegség szövődményeket okozhat. A felnőtt magyar lakosság mintegy 85%-a fogékony a fertőzésre, de a korábbi oltás csökkenti a betegség súlyosságát. Az egyéb légúti kórokozók, különösen a Covid-járvány óta, növelték a szamárköhögés előfordulását.

Tünetek

A pertussis kezdeti tünetei gyakran enyhék és hasonlóak más légúti megbetegedésekhez, beleértve az alsó légúti fertőzéseket, mint a sípoló vagy kapkodó légzés, zihálás. Fizikai vizsgálat során a tüdő felett crepitáció (recsegő, szörcsögő hang) hallható.

Jellemzők

A pertussisra jellemző a két hétnél tovább tartó köhögés, különösen iskoláskorú gyerekek, serdülők és felnőttek esetében. Rohamokban jelentkező, görcsös, szaggatott köhögés és a bőr lilás elszíneződése oxigénhiányra utalhat.

Lefolyás

Hurutos szakasz: Legalább két hétig tartó, napról napra súlyosbodó köhögés, különösen éjszaka. A beteg általában láztalan, enyhe nátha és vizes orrfolyás előfordulhat. Ebben a fázisban a beteg nagyon fertőző. A szakasz leggyakoribb és legveszélyesebb szövődménye a tüdőgyulladás.

Paroxizmális szakasz: Súlyos köhögési rohamok, amelyek után zihálás vagy szamárbőgésre emlékeztető hang hallható belégzéskor.

Konvaleszcens szakasz: A köhögési rohamok fokozatosan enyhülnek, de a teljes gyógyulás több hónapot is igénybe vehet.

A pertussisra jellemző nem specifikus laboratóriumi jelek közé tartozik a fehérvérsejtszám emelkedése és alacsony vérsüllyedés. Csak tünetes betegek tesztelése javasolt.

Szerológiai vizsgálat

A PCR vizsgálat eredményét az antibiotikum-kezelés nem befolyásolja, és a teszt a kezelést követően még hetekig pozitív maradhat. Mivel a fertőzőképesség a betegség első 14 napjában a legmagasabb, a diagnosztikus vizsgálat minden láztalan, pertussisra gyanús klinikai tünettel orvoshoz forduló páciensnél indokolt. Kizárólag szakrendelőben vagy fekvőbeteg intézményben ellátott betegnél kezdeményezhető.

Megelőzés

A szamárköhögés elleni oltás kötelező, és az elmaradt védőoltásokat 16 éves korban pótolni kell. A várandós nők számára ajánlott a pertussis antigént tartalmazó (dTap) vakcina, amelyet a harmadik trimeszterben beadva a magzatot is védi. Az egészségügyi dolgozóknak, gyermekorvosoknak és védőnőknek szintén ajánlott az oltás frissítése. A betegek elkülönítése kötelező, és az időtartamát a kezelőorvos határozza meg.

Dr. Müller Cecília tiszti főorvos elsősorban a várandósoknak és a kisgyermekek közelében élő idősebbeknek javasolja az oltásfrissítést. Újszülötteknél és kisgyermekeknél a szamárköhögés légzéskimaradást és akár halált is okozhat, ezért hangsúlyozzák a várandósok ismétlő oltásának fontosságát az utolsó trimeszterben.

A betegek közelében lévők számára a maszk viselése kötelező.